2011. február 5., szombat

Pillanat


Mint kagylóból bontottalak ki, mint
héjból: s nemcsak ruháidból: amint
felnéztél rám, a végső pillanat
előtt, mikor megláttad sorsodat,
de még tiltakoztál, igen: amint
felnéztél, akkor már, s lélek szerint,
te vetkőztél tovább: hívó szemed
úgy menekűlt, oly kétségbeesett
álmot tükrözött s oly belső csatát,
hogy a szívem elszorúlt. De a vágy
győzött lassan: fájdalmas bizalom
mosolya remegett át ajkadon
s a győzelmes, halálos gyönyöré,
karod emelted a nyakam köré:
be szép voltál! Azt a tekintetet,
mellyel vállaltad titkod-szégyened,
s mely jövőd és szíved bontotta ki,
sose tudtam többé felejteni.

Szabó Lőrinc

3 megjegyzés:

  1. Nahát! Micsoda boldog pillanatokat varázsoltál ide , kedves Moha!
    KÖSZÖNÖM!

    VálaszTörlés
  2. Az igazán boldog pillanatok a szerelem ölén születnek, ahol biztonságban érzi magát a lélek, ahol érintések fonódnak össze lélekigazául érzelmeiknek.
    Köszönöm, hogy nyomot hagytál nálam, Arozika!

    VálaszTörlés
  3. "s mely jövőd és szíved bontotta ki,
    sose tudtam többé felejteni."

    Hiába, csodásak ezek a klasszikusok! Olyan csodás érzésekről mesél, mely mindannyiunkban él! A pillanatok gyönyöre sosem múlik el, lelkünkben megmarad, s visz tovább a jövő felé!

    Köszönöm Drága Moha!
    Megint csodás hoztál lélektakaródba, felejthetetlen csodát!

    VálaszTörlés