Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.
Csukás István
Nagyon szeretem ezt a verset:)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy feltetted, drága Moha!
Szeretettel ölellek.Magdi
Öröm újra ittléted, Drága Magdi!
VálaszTörlés...igen, nem lényeg hány kitérő vezetett idáig, hány elvesztetett év, óra, perc...a lényeg, hogy megérkezzen az ember oda, ahol lélekbéke igazában szerethet...
Ölellek!