2011. március 14., hétfő

Amikor kívánlak


Harapj, marj belém!
Érezni szeretném a fájdalmat,
Hogy tudjam, valóban létezel,
Nem csak magányom fojtogat.

Ölelj, szoríts a karjaiddal!
Levegőt sem akarok venni,
Jelenlétedben, a néma csendben
Tisztán szeretnék létezni.

Sóhajts, a fülembe suttogj!
Hallani akarom a szenvedélyt,
Mely átáramlik a testemre,
És rám szabadítja a kéjt.

Érints, remegve simogass!
Csókolj rózsát a testemre,
Gyönyört hints a lelkemre,
Míg az utolsó sikoly,
El nem hagyja torkomat…

Végh Szimonetta

1 megjegyzés:

  1. Amikor kívánlak, ott lobog bennünk a szenvedély,
    ott a gyönyör, a kéj, mely lelkünkben tombol tovább, s az utolsó pillanat beteljesülése ránk szórja minden ajándékát: a halált elűző szeretetet, a lélek megnyugvását, vágyunk teljesülését...

    Miki

    VálaszTörlés