2011. március 5., szombat

...és én is átölelhetnélek, véget érne a végtelen várakozás, beteljesedve kialudna az örök vágy. Testem a tested lenne, tested a testem lenne, egymásba feloldódva, egymásba elmerülve - megszűnne a külön, és nem lenne más csak az EGY. Ha ölelés után elengednél és elmennél, - és én is elengednélek, - benned gyúlna fel a vágyam. S én csak maradnék, kifosztva és betelve, várva egy újabb találkozásra. Ha hosszú-hosszú útra mennél, vinnéd vágyam' és az álmom', - mit neked szánva a szívedbe zártam. S hogy nekem mi maradna? Te! Te! Te! Igen Te mindig megmaradsz nekem. Még ha nem tudja senki sem. Még ha nem tudja senki sem, vagy ha mindenki tudni véli, én lelkem mélyébe zárom közös perceinket és mélységük titkait. 

Vékony Andor

1 megjegyzés:

  1. "egymásba feloldódva,
    egymásba elmerülve -
    megszűnne a külön,
    és nem lenne más csak az EGY."

    "lelkem mélyébe zárom közös perceinket és mélységük titkait."

    Igen! Ez az az egymásba-fordulás, azok a forró ölelések, azok az édes titkok, melyek napról-napra bennünk élnek, a szerelem minden csodája, az eggyé-válás gyönyörűsége, ez az ami éltet bennünket!

    Drága Moha!
    Köszönöm lélekölelésed idevarázsolt csodáját!

    VálaszTörlés