ópiumként bódítani vágylak
elégni az érzéki tébolyban
a pillanatnyi mámort akarom
minden létező gondolatban
az édeset, hogy vagy
és a kínt, hogy nem nekem,
a gyönyört, hogy adsz
és a bűnt, hogy elveszlek...
elégni az érzéki tébolyban
a pillanatnyi mámort akarom
minden létező gondolatban
az édeset, hogy vagy
és a kínt, hogy nem nekem,
a gyönyört, hogy adsz
és a bűnt, hogy elveszlek...
Csurai Zsófi
Hát ez az! Az édes csábítás, a gyönyör, a mámor, s az összes velejárója! Minden együtt! Ez a szerelem!
VálaszTörlésKöszönöm ismét Zsófit! Csodálatos!
Végtelen baráti szeretettel:
Miki
Drága Moha!
VálaszTörlésEngedelmeddel elvittem blogomra Zsófi versét!
Annyira tetszik!
Miki