2011. március 29., kedd

Időnként úgy érezhetjük magunkat, mint egy pörgő falevél, melyet a szél piszkos utcán sodor; úgy érezhetjük magunkat, mint egy homokszem, mely megrekedt valahol. De senki nem mondta, hogy az élet nyugodt és rendezett dolog - nem az. Az ember nem tépett falevél, és nem is homokszem: kisebb-nagyobb mértékben megtervezheti az útirányát, és követheti is. Lehet, hogy úgy érezzük, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint már túl késő bármit is tenni; hogy a mögöttünk lévő út már annyira tönkre van téve, hogy nincs esély egy olyan jövőbeli út megrajzolására, amely akár egy kicsit is más lesz. Mindig van az úton egy olyan pont, amikor új utat jelölhetünk ki. És megpróbálhatjuk követni. Nincs élő ember, aki ne tudna újrakezdeni.

Lafayette Ron Hubbard

1 megjegyzés:

  1. "Mindig van az úton egy olyan pont, amikor új utat jelölhetünk ki. És megpróbálhatjuk követni. Nincs élő ember, aki ne tudna újrakezdeni."

    Az újrakezdés öröme, gyönyörűsége, ott lobog bennünk, s boldoggá teszi a nehezen elviselhető jelent, a mindennap gyötrelmeit, s egy új reményt csillant meg lelkünkben, hogy mi is lehetünk boldogok, hogy ránk is süthet a Nap, hogy mi is tudunk szeretni, s boldoggá tenni egy új szerelemre vágyó embert, aki ugyanott tart, ahol mi, aki ugyanúgy szeretetre vágyik!

    Köszönöm Drága Moha, hogy olvashattam!

    Végtelen baráti szeretettel:
    Miki

    VálaszTörlés