2011. március 20., vasárnap

Péntek /részlet/


Tapogatom az arcod. Ez az arc.
A végtelen. A minden arcok arca.
Nem látom már, csak amit te akarsz,
az ölelés zsákjába vagyok varrva,

ezer öltéssel a húsomba szúr

minden kis izmod, mint a tű.
Mi szorít össze veled ily vadul?
Szeretlek. Olyan egyszerű.

Gyurkovics Tibor

2 megjegyzés:

  1. Drága Moha!

    Minden általad hozott vers lélek gazdaggá tesz .
    Gyönyörű fotóid külön mesélnek és szépségükkel
    gondolkodásra ihletik a szendergő tudatot.
    Köszönöm, hogy általad van egy világ, ahol otthont leltem.
    Végtelen szeretettel ölellek. Magdi

    VálaszTörlés
  2. Drága Magdi, boldog a gondolat, hogy otthonérzetű biztonság takar ezen a helyen, ahol folyvást dalol minden szó, olykor szomorúbb, lágyabb vagy érzékibb, de mindenkor az Élet, a szeretet, szerelem szavai.

    Köszönöm, hogy itt vagy mindig, és kedves szavaiddal béleled a blogot.

    Ölellek szeretettel

    VálaszTörlés