Bíbor Kata: Röptetés

Felengedsz
(el)
röptetsz
a szél simít testemen végig
beleforgatsz a Napba
zsinórod egész az égig
kitart
picit rántasz rajtam
jobb útra terelsz
messziről nézed
hogyan szelem
le a felhők csücskét
formázok belőlük szépet
s ha kipirult arccal megülnék
egy fellegen
várnám az ég másmilyen legyen
a kellő pillanatban
visszahúzol 

megijedsz a csillagoktól
mert ott van mögöttük az éj
tudom
tudod
kezedbe zuhanok

mindig oda vágyom
ne félj.  

Bíbor Kata