2011. április 9., szombat

Dúdoló

Van egy közös zenénk
egy csakmitudjuk dallam
mind a ketten felismerjük
akármilyen zajban

de most csak te vagy és én
esőverte ablakok
a szomszédok is egész este
olyan hallgatagok

Szerintem egy zongora
(koppanó billentyűk)
a szíved és most pont oda
pont oda illesztjük
a kezünket ahol a
legjobban verdes
és te halkan hozzádúdolod
azt a szerelmes
egyedül csak mi ketten
ismerjük dallamot

Így alszunk el egymás mellett:
te dúdolsz és én hallgatok...

Szalóczi Dániel


1 megjegyzés:

  1. Csak hallgasd
    szívünk dallamát
    s álmunkban
    hallgatjuk tovább!

    Köszönöm ezt a szép vallomást!

    Végtelen baráti szeretettel:
    Miki

    VálaszTörlés