Mikor fénylő szemmel némán nézted arcom,
mikor alkalom volt, s elakadt a hangom,
mikor választ kívánt néhány félénk sorom,
mikor tébláboltam szürke állomáson -
vártam rád akkor is.
Mikor elhervad s emlék már a rózsa,
napfény nem, de eső hull arcomba,
ha gyűrűket fodroz lábamnál a tócsa,
a szél az úr, mely metsző és goromba -
várok rád akkor is.
Mikor a bánat tarisznyástul hozza
a gondot és könnyet, majd vállamra akasztja,
ha álmom lidércként lelkem sírját ássa,
vagy ha borzalomnak lennék gyáva foglya -
várnék rád akkor is.
Jószay Magdolna
Drága Moha!
VálaszTörlésEngedd meg, hogy elmondjam testvérgondolataim Neked!
Mikor
Mikor érzed a vágy tombol
Mikor tudod kit szeretsz
nem Érted lángol
Mikor tudod hogy ott hagy
kifosztva árván
Mikor érzed szíved megszakad
mikor itt hagy a pillanat
Mikor sóvárogsz álmodban
azt kívánod ne ébredj fel
Mikor várod tán visszajön
Mikor szilánkokra töri
holnapod s a seb egyre sajog
Mikor úgy érzed nem bírod már
Mikor magányod halálra gyötör
Mikor futnál minden elől
Mikor nem találsz utat
csak erdőt magad körül
Mikor Isten sem segít már
Szívem dobogva RÁD vár!
Végtelen baráti szeretettel
Miki
Drága Moha!
VálaszTörlésOlyan szép ez a vers, engedelmeddel elviszem blogomra!
Köszönöm ezt a szépséget!
Végtelen baráti szeretettel
Miki