Nézem szemedben, hogy álmodik a lét...
Lant és szó mámora feléd eseng,
éneked hallom a szívemben rég,
látom a hajnal szikrája feldereng,
s elönti fénnyel lelkem tájait,
mint felkelő nap, ha zord vihar és éj
tépázta virágok, szívek vágyait,
elhozza újra a reggel örömét...
És nézem szemedben a friss virágokat,
énekük hallani vágyom már rég
zuhanok beléd, és hallom halk szavad,
lelkedben élek, lelkemben élsz...
Lant és szó mámora feléd eseng,
éneked hallom a szívemben rég,
látom a hajnal szikrája feldereng,
s elönti fénnyel lelkem tájait,
mint felkelő nap, ha zord vihar és éj
tépázta virágok, szívek vágyait,
elhozza újra a reggel örömét...
És nézem szemedben a friss virágokat,
énekük hallani vágyom már rég
zuhanok beléd, és hallom halk szavad,
lelkedben élek, lelkemben élsz...
Szers András
Drága Moha engedd meg, hogy leírjam testvérgondolataim:
VálaszTörlésZuhanás
Fentről az angyalok védenek,
Lentről a Te lényed,
lelked.
Hozom a Nap aranyporát,
arcod ékesíteni.
Mosolyod már
integet felém:
Zuhanok Beléd,
szerelmed érzem.
A gyönyör kapujában vagyunk.
A boldogságba olvadunk.
Végtelen baráti szeretettel:
Miki