sűrű némasággá
serken a szó ajkamon,
mikor félelemmel
ráharapok,
hogy sose halld
a könyörgő gondolatok
zaját…
és félve vonnálak ölelésem
szorító bölcsőjébe,
mert szívdobbanásom
könnycseppje
nyugvó lelkedre hullna…
csak csönded vagyok,
suhanó árnyékkép
a meszelt falon,
amely a repedések közt kúszva
lelkedre borul,
ahogy pilládra zárta
önmagát
a benned búcsúzó
ránk-gondolás…
Moha
Szép! Sokszor akartam valaki csöndje lenni. Néha sikerült, de fájt is.
VálaszTörlésLelkünk mesevilága, könnypárába sóhajtja a visszafojtott sírást és büszkeségre tanítja a kimondani kívánt szavakat. Szívünk, csend-kamrája pedig sokszor helyet ad a lázadva haragvó gondolatoknak, hogy néma maradjon benne a beszéd és ne hallasson hangokat...
VálaszTörlésDrága Moha!
Csodálatosan szép versed, lelkemből íródott.
Nagyon köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel ölellek.Magdi
Ne halld meg soha
VálaszTörléskönyörgéseim hangját
csak könnyezem
szívembe rejtem
halkuló dallamát...
Drága Magdikám, nem tudom melyiktek gondolata szebb, egy biztos: csodákkal ékszerezitek fel e csodálatos blogot!
Drága Moha!
Köszönöm ezt a gyönyörű varázslatot, mit idehoztál, s engedelmeddel elviszem blogomra!
Végtelen baráti szeretettel:
Miki
A csönd mindig fájni képes, amikor olyannyira szólna a szív és a lélek, nem is a szánkkal, inkább csak úgy némán kiáltva...olykor a csend az egyetlen, amit a másikért tenni képes az ember.
VálaszTörlésKedves meglepetés voltál, köszönöm, Kedves Éva! :)
Drága Magdi!
VálaszTörlésSzavaid mindig átölelik az elbarangolt lelket.
Szeretettel ölellek és köszönöm, hogy mindig megtalálod az elhullajtott lélekmorzsákat!
Kedves Miki!
VálaszTörlésJelenlétedet mindig csak megköszönni tudom, baráti hűséged igazán megható, ahogy szavaid igaz kedvessége. Köszönöm.
Baráti szeretettel
Moha