Kovács-Cohner Róbert: Mondd

...Mondd, hogy lehet szemed valódibb az égnél?
Felhőd lennék: a sors, ha visz is bármerre,
Mindig velem legyen, mi kékebb a kéknél,
És ha fenn a magasban egyedül félnél,
Én felhőként úsznék napkorong-íriszre.

Hogy lehet ajkad puhább rózsa szirmánál?
Könyv lennék, hogy őrizzem lapjaim között
Vörös szirmodat. Vagy elhagyott sziklánál
Én eső lennék, te magányos rózsaszál:
Szomjad oltom, s halálom álommá szökött.

Mondd, hogy lehetsz minden: csillagom, gyökerem?
Tőled indulok, és majd hozzád eljutok.
Hogy lehetne, mondd, minden szavamban szerelem?
Mondd, hogy lehetsz okom és célom is nekem?
Melletted más leszek: tiéddé maradok.

Kovács-Cohner Róbert