Lengyel Szabó László: Merengő

A tél elmúlt.
Igen élünk,
a hófoltok alatt a fű, leledzik,
Bordák lugasában
Verdes a szív,
lila-színű Nap, egy merengő alkony
szélén.
Bujkáló Hold szalad,
szádból kilopja a szót,
amit nem mersz mondani:
Gyönyörű és Rongy az élet.

A tél elmúlt.
Igen, élünk...
De létünk, egy kifeszített fonal
föld és ég között
feszülő húr,
amin az áramló idő
játszik szimfóniát.
Ellentét a Világ
éles kés, gyenge virág
merjed hát kimondani:
Gyönyörű és Rongy ez az élet.

Lengyel Szabó László