2011. május 27., péntek

Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk... Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. Hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának! Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy... hogy mondjam... érezzem a saját... súlyomat?

Anna Gavalda

2 megjegyzés:

  1. Ó, micsoda szép "virágos kertet" varázsoltál ide nekünk !

    Gyönyörűek!

    "Mondjunk egy imát, a pontokért, a vonalakért, a síkokért, a színekért, a harmóniáért, mely törhetetlen, végtelen és örök."
    Budaházi Márta

    Pihentető, szép hétvégét kívánok!

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy a kertembe jöttél, Kedves Arozika, mindig öröm nyomodat látni a virágok közti szóközökben :)

    mennyire szeretem ezt az idézetet, köszönöm!...olyannyira akár a harmóniát...mindkettőt becsempészted!

    Mosolygós ébredést, vigyázó álmokat kívánok Neked!
    Legyen gyönyörű hétvégéd!

    "Elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvízüde harmóniával tölt el."
    Vavyan Fable

    VálaszTörlés