2011. június 3., péntek

Károlyfi Zsófia: Lelkem csak csendben ül



Mi nemrég volt,
egy árnyék lett csupán,
azt is csak képzelem talán...
Tenyeremből kibukó vérnek kéne lennie,
annak az ütésnek,
mit visszafog
a már jól kordafojtott vágy.
Lelkem csak csendben ül,
hallgatja, mi zokog ott legbelül. 


 Károlyfi Zsófia

2 megjegyzés:

  1. Ott,
    a csendhídon túl,
    már nem nyílnak virágok,
    szirmaikra hullottak,
    mint a hervadó
    őszálmok

    Drága Moha!
    Mikor semmisnek tűnik az élet, csak téged kell olvasni, mert blogod szépsége az, ami visszaadja a megfásult lélek élni akarását.
    Ölellek.Magdi

    VálaszTörlés
  2. Drága Magdi, örülök, ha jó érzéssel vagy itt...

    Ölellek szeretettel

    VálaszTörlés