Van a robbanás...

Mindennek elérkezik egyszer az ideje. A robbanásnak is. Tűrőképességének határait feszegetheted, ám egyszer nincs tovább. Ahogy egy autó kerekét sem pumpálhatod kedvedre a végtelenségig, vagy egy zsákot sem tömhetsz befogadóképességén túl. Ahogy a lelkedet sem terhelheted több szeretettel, mint amennyi belefér. Mert a szeretet növekszik, kikívánkozik. És ha már nincs helye, robban. Ha túlárad szeretettel, ami nem találhat magának utat, akkor keres. És akkor nem kérdez, hogy akarod-e, nem kérdezi, hogy lehet-e. Robbanva tör elő belőled minden, amit addig erővel magadba fojtottál. Ha lelked telítődik szeretettel, hidd el, megtalálja a másikhoz vezető utat. Akihez vágyik. Kitör, mint a vulkán, elpusztít mindent, ami gátat, határt szab neki. Hogy szabad utat találjon végre. Ahhoz, akihez vágyik.

Van ilyen robbanás.

Csitáry-Hock Tamás