Osho: Érettség

A legalapvetőbb dolog, amit meg kell jegyezned, hogy az élet dialektikus. A kettősség által létezik, az ellentétek ritmusa élteti. Nem lehetsz örökké boldog, máskülönben a boldogság jelentését vesztené. Nem élhetsz mindig harmóniában; máskülönben észre sem vennéd a harmóniát. A harmóniát újra meg újra ziláltságnak kell követnie, a boldogságot pedig boldogtalanságnak. Minden gyönyörnek megvan a maga fájdalma, és minden fájdalomnak megvan a maga gyönyöre.

Mindaddig, amíg valaki nem érti meg a létezés kettősségét, felesleges szenvedésre kárhoztatja magát.

Fogadd el a létezés teljességét, minden agóniájával és eksztázisával együtt. Ne sóvárogj a lehetetlen után; ne akard, hogy csupán eksztázis legyen és semmi agónia. Az eksztázis önmagában nem is létezhet, szüksége van az ellentétére. A szenvedés lesz a palatábla, amelyen az eksztázis tisztán és jól kirajzolódik, ahogyan az éj sötétjében is oly fényesen világítanak a csillagok. És minél sötétebb az éjszaka, a csillagok annál fényesebbek.

Osho