Mi visszavárjuk mind a bölcseket,ülünk a lassan hűlő tűz körül,
hogy lelkünkbe új békét töltsenek,
ahogy az éjre újra nap derül.
Majd mantrát zúgunk egy frekvencián,
és hangjainkban egyesül a vágy,
ahogy zengése végtelent kíván,
nem szúr a szó, s az esti tüskeágy,
és összeérnek majd az ujjaink,
hogy körbezárjunk esőillatot,
friss földszag vár, és durva vászoning
vállába égett, fáradt tegnapok,
és táncolunk majd, nem lesz vad riposzt,
a léptünk inkább szállón ellebeg
az ég felé, hogy mind amit kioszt,
a legszebb belső útját lelje meg,
és sírunk is, mert így tisztul a szem,
és így gyógyulnak feltépett sebek,
a könny segít, ha őszintén hiszem,
forró cseppje fájdalmam fejti meg,
nevetnünk is kell majd, mert felrepít,
a hang amit a vén rekesz kitol,
a nagy közös vidámság húrjait
pendíti meg, és szívünk válaszol.
Ha bejártuk mind a lélek útjait,
elengedjük a régi bölcseket,
alszunk egy jót a dolgos reggelig,
majd elsodor a józan őrület.
Hepp Béla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése