2011. július 27., szerda

Rosita Kalina: Lélegzetek (II.)



Szeretem unalmas délutánokon nézni, hogy esik; hallgatni
a levegő hangjait a vízi szegfűk fölött. Ha csenget, vagy nem,
a telefon, szól, vagy nem, a televízió, ha szól a csengő,
nincs senki. Tetszik nekem e finom eső nyugalma, amint a
fülemre szemerkél, az egyetlen dallam, mi begyűjti jelenleg a
békét, amit mindenki számára kívánok.


Rosita Kalina
Dabi István fordítása

4 megjegyzés:

  1. Aki ilyen "lélegzetekre" talál kora reggel, a kedvenc fótóművésze képeivel, annak már csak jól kezdődhet a napja...köszönöm, drága Moha!

    Jó munkát, nagyon szép napot kívánok Neked is!

    VálaszTörlés
  2. Drága Arozika, úgy örülök, hogy a napod kezdetét "nekem áldoztad" és itt voltál...
    Reméltem, hogy egy mély "lélegzetvétel" és pár apróbb, léleknyugalmas, mosolygós napot hozhat, nagyon-nagyon szerettem volna...és a békét, azt a véget nem érő érzetet, amit csak a friss reggelek hordanak...

    Szép álmokat kívánok, békés éjszakából ébredő gondtalan holnappal!

    VálaszTörlés
  3. Gyönyörűek ezek a gondolatok és a fotók is drága Moha!
    Mindig szép pillanatok megélésével távozom tőled.
    Ölellek szeretettel. Magdi

    VálaszTörlés
  4. Drága Magdi!

    Ezek a Lélegzetek nagyon magukkal ragadtak még korábban, most újraolvastam őket...nagyon szeretem Kalina szép és igaz gondolatait, örülök, hogy Rád is lélekgazdagító hatással voltak.

    Szeretettel gondolok Rád!

    VálaszTörlés