Azt gondoltam, ha felnövök majd, még több dolgot elérhetek. A legmagasabb ágon integető, finomnak tűnő gyümölcsöt. A gyönyörű kagylót, mely a homokban rejtőzik. Ha csak egy kicsit jobban kinyújtanám a kezem... azonban... ahogy az emberek elkezdik élni az életüket, nem nyújtják kezüket többet az ég felé, nem tárják ki az értékes szívüket, zavartan figyelmen kívül hagyják a legmélyebb vágyaikat.
Arakawa Under The Bridge c. film
Mennyire, mennyire igaz... sajnos...
VálaszTörlésT.
Kedves T.!
VálaszTörlésA vágyait és álmait csak az meri követni, aki elismeri önmaga különbözőségét másoktól, nem kell nagy dologra gondolni, olykor elég, ha elhisszük, hogy létezik bennünk valami, ami csak a miénk, amitől egy picit mások vagyunk...ez már maga a nyújtózkodás a gyümölcs felé, a boldogság felé. Ha ismerjük önmagunk magvát...
Köszönöm, hogy itt jártál...Lélekbékés napokat!
Kedves Moha!
VálaszTörlésÁlmaink vágyaink nélkül kik vagyunk
mint félő kismadár ki retteg hogy
lezuhan az ágról
pedig a fák alatt lombok rejtekében
sok csoda vár rá
Ilyenek vagyunk mi is nem hisszük hogy
a földön is vár ránk a boldogság
hívogatnak hegyek völgyek
tavak patakok tengerek
lehetnek az égbolton kívül is szigetek
emberek dobbanó szívek csodaszép szerelmek
Megtalálhatjuk itt a földön is boldogságunkat
ha akarjuk tiszta szívből igazán
amíg lehet!
Végtelen baráti szeretettel ölellek:
Miki
Kedves Miki, hasonlóan gondolom, éppen azért érintett meg az idézet, ameddig földi homokóránk pereg, addig kell meg-,és átélni az Életet...
VálaszTörlésBaráti szeretettel
Moha