2011. augusztus 31., szerda


Azt gondoltam, ha felnövök majd, még több dolgot elérhetek. A legmagasabb ágon integető, finomnak tűnő gyümölcsöt. A gyönyörű kagylót, mely a homokban rejtőzik. Ha csak egy kicsit jobban kinyújtanám a kezem... azonban... ahogy az emberek elkezdik élni az életüket, nem nyújtják kezüket többet az ég felé, nem tárják ki az értékes szívüket, zavartan figyelmen kívül hagyják a legmélyebb vágyaikat.

Arakawa Under The Bridge c. film

4 megjegyzés:

  1. Mennyire, mennyire igaz... sajnos...

    T.

    VálaszTörlés
  2. Kedves T.!
    A vágyait és álmait csak az meri követni, aki elismeri önmaga különbözőségét másoktól, nem kell nagy dologra gondolni, olykor elég, ha elhisszük, hogy létezik bennünk valami, ami csak a miénk, amitől egy picit mások vagyunk...ez már maga a nyújtózkodás a gyümölcs felé, a boldogság felé. Ha ismerjük önmagunk magvát...

    Köszönöm, hogy itt jártál...Lélekbékés napokat!

    VálaszTörlés
  3. Kedves Moha!
    Álmaink vágyaink nélkül kik vagyunk
    mint félő kismadár ki retteg hogy
    lezuhan az ágról
    pedig a fák alatt lombok rejtekében
    sok csoda vár rá
    Ilyenek vagyunk mi is nem hisszük hogy
    a földön is vár ránk a boldogság
    hívogatnak hegyek völgyek
    tavak patakok tengerek
    lehetnek az égbolton kívül is szigetek
    emberek dobbanó szívek csodaszép szerelmek

    Megtalálhatjuk itt a földön is boldogságunkat
    ha akarjuk tiszta szívből igazán
    amíg lehet!

    Végtelen baráti szeretettel ölellek:
    Miki

    VálaszTörlés
  4. Kedves Miki, hasonlóan gondolom, éppen azért érintett meg az idézet, ameddig földi homokóránk pereg, addig kell meg-,és átélni az Életet...

    Baráti szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés