2011. augusztus 20., szombat

Paudits Zoltán: Küldetés

Rám dőlnek a napok,
álmaim romok alatt,
ordítanám, hogy fáj,
de tudom, nem szabad,
mert mennem kell tovább,
osztani a reményt,
másoknak adni, adni
magamból halálig a fényt…

Paudits Zoltán

6 megjegyzés:

  1. Drága Moha!

    Lélekbékés, szép délutánt kívánok Neked!
    Végtelen szeretettel ölellek!

    VálaszTörlés
  2. Drága Arozika, legyen pihésedben a megelevenedő gondolat olyan békés, ahogyan csak a lélek képes ringatni önmagát...
    KÖSZÖNÖM...

    Rád gondoló szeretettel ölellek én is...

    VálaszTörlés
  3. Drága Moha!
    Szomorúan szép gondolatokat találtam ezekben a versekben.
    Köszönöm, hogy általad sok ismeretlen szépséget megismerhetek.
    Ölellek szeretettel. Magdi

    VálaszTörlés
  4. Egy madárról

    Egy madár tipegett a járdán,
    a lépésemre el sem rebbent,
    csőrével kapirgált a hóban,
    a tavasz nyomait kereste.

    Paudits Zoltán (Hószárnyú pillangó 2006.)

    Ezen a gyönyörű blogon nem csupán a tavasz
    nyomai találhatók meg, hanem mind a négy évszak
    együttes csodája...köszönöm, hogy verseim is helyet kaptak itt...
    Szeretettel: P. Zoli

    VálaszTörlés
  5. Drága Magdi!
    Olykor a komorabb téma, a szomorú szépség is olyan mélyen ható, olyan békét tud alkotni bennünk, mert az az érzet kerekedik felül, hogy páratlan szépségű gondolat...
    Paudits Zoli szavai megérintettek, és idekívánkozott "belőlem" ez az érzés...

    Örülök, ha eljutott hozzád is mindez...
    Ölellek

    VálaszTörlés
  6. Kedves Zoli!
    Megtiszteltetés a jelenléted...a versek itt létét nem Neked "kell" köszönni, hanem nekem, az Olvasónak...köszönni, hogy vannak ezek a végtelenül tiszta gondolatok, amelyektől csak még szebbé válik bennünk a lélek...

    Szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés