2011. szeptember 19., hétfő

Ole Sarvig: Az utak

Szerelmem!
Az arcod templomom volt.
Álltál fönt magasan
az erdőszélen
s fénylettél az utak felé,
amelyek lábadnál hevertek.

Álltál mindig csak és fénylettél,
valahányszor én birodalmad
útjait jártam.

Delekre emlékszem, mikor az arcod
félig oldalra fordítottad
a nyárutói erdő árnyai között…
S éjekre, mikor a hold órája
alól tekintettél merőn felém…

Halovány arcod mindig
nyomon követte napjaim,
hívott arról az erdőszélről.

Hiszen tudod. - Sokat utaztam.
De a te arcod tájait
el sose hagytam.

Ole Sarvig
Sulyok Vince fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése