Testvérkém, fáj, hogy egyedül vagyok,
fáj a nappal ezer ugráló színe;
fáj, hogy annyian megszólítanak,
de azért senki se simogatná meg homlokomat.
Gyengédebb vagyok én az almafavirágnál
és a leheletnyi holdfénynél is szelídebb.
Fehér galambok alszanak álmaimban:
nem szabad fölébrednem, hogy fel ne riasszam őket!
Ha felriadnának, meglátnák, mily gonosz vagyok,
milyen irigy és hazug és civakodó.
Ezért kell mindig csöndben maradnom, akkor is,
ha ijedt harangokat dobál be a szél az ablakomon.
Sírok, -
és szavaim halottan hullanak lábaimhoz.
Sírok, -
és a szomszéd fa se hallja meg könnyeimet...
Szabó Lőrinc
Mindig megcsodálom a nálad talált verseket és a szépséges fotókat, amelyek önmagukban is sokatmondóak.
VálaszTörlésÖlellek
Magdi
Szabó Lőrinc, többek közt, szívemhez igen közel álló költő...mindenkori hangulatra és érzésre született tőle gondolatcsoda...
VálaszTörlésÖlellek szeretettel