Van, hogy csak úgy megtörténik. Először a könnyű kis ásó nyomán apró kupac keletkezik. Csak a felszín az, ami láthatóvá válik a Nap melegétől, simogatóan selymes réteg.
Aztán jönnek újabb és újabb pillanatok.
Az egymásra tornyosuló ásónyomok egyre nőnek. Néhol sáros, néhol kincset rejt, s néhol vastag gyökerekbe ütközik a csillogó fém.
Nem megfelelő mozdulatok, csikorgó kövek, pergő föld, erő, erőtlenség…
A felelősség a lélekásóé, hogy a felhalmozott kupac ne összedőljön, hanem a tetején új élet sarjadjon…
Asztalos-Varga Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése