Őri István: Már nem számolom

már nem számolom
hányszor mondtam
“Uram, irgalmazz!”
már nem számolom
hányszor vált sóhajjá
vagy üvöltéssé
a gondolat
már nem számolom
a perceket
az órákat, az éveket
csak pergetem
mint a bölcs
a fáradt
homokszemeket
és várok
már nem számolom
a boldog perceket
mert boldog percek
nincsenek
már nem számolom
a csillagokat
mert a csillagokat
számbavenni
csak Veled lehet
már nem számolom
az álmatlan éjszakákat
a sűrű, fojtó álmokat
már nem számolom
a megkönnyebbülés hangjait:
“Végre! Itt az est.
Ez a nap is elszaladt!”
már nem számolom
hányszor láttalak
amint jössz felém
már nem számolom
hányszor hívtalak
s nem jöttél

már nem számolom
mi még visszavan
mert azt Te tudod, Uram
de ha tudnám is
akkor sem venném sorba
a napokat
mert a napok nélküled
Kedves
nem léteznek
mint a világ sem
mi csak egy árny
hangzavar
homály
lét
értelem nélkül

már nem számolok semmit
csak várok
Rád
valakire
valamire

várok

Őri István