Szabó Lőrinc: Érzékenység

Az érzékenység volt a fő-bajom.

Minden gondolat, minden fuvalom

kivert magamból. És a képzelet –

mint valami állandó szédület

kísért, lengetett sok káprázatom:

mintha hullámzó üvegormokon

lépkedtem volna, úgy vitt, röpített,

ami csak tetszett vagy keserített,

úgy vitt a túlzás: szög ferdült, arány

bomlott, szó és kép megnőtt, valahány,

mihelyt éreztem, csodálkoztam (és

mindig éreztem! csodálkoztam!), és

egyszerre minden árnyalatokat

kapott, melyek nem voltak benne, vad,

lelkendező színeket, lobogást,

– én meg kapkodást tőle, dadogást,

s mivel mindez csak zavarba hozott,

mindjobban lepleztem, hogy ki vagyok.

Szabó Lőrinc