Abdelfatah Nadjloudine: Ismeretlen lélek

Napjaim tavaszán

A lenyugvó napra vetettem a tekintetem
A szívem egy haldokló világ súlyát érezte
A szépség sárguló vizeiben keresett téged
A lélegzetedet kerestem az erényes lelkek között

Álmomban a felhőkről próbáltam kiolvasni a neved Megpillantani a Rossz Istene felé mosolygó arcodat Nem láttam sem a szemed sem a tejfogadat
Sem a szemed sem ismeretlen fogaidat
Még csak az álmaimat ringató jámbor hangodat sem hallottam

A kezembe fogtam a türelmet
A mindenkori szavakba az imákat
Be akartam csapni a kort
Egyszerre felugorva széthasítani a titkot
Csak azért hogy érezzem az orrcimpáimat megremegtető ismeretlen illatodat

Jaj annak, aki meglátott téged
S ellopta tekintetemtől a csodák e ligetét
Ahol a szemem elől menekülő lény szépsége pihen
Mily tűz égeti fel az élet bájait
És hagyja majd hogy a leheleted megkeresse a szívemet?

Ismeretlen lélek! Kerestelek az idegenek között
„Kegyelem” kiáltottam az égnek
Költői szép szavakkal dicsértem a szépséget
És kerestelek a szomszédaim között
Soha senki sem látott.
Egy napon majd belélegzem a leheleted aranyát

Abdelfatah Nadjloudine

Dabi István fordítása