Elfolyok homokórám
törött üvegén át.
és messzire szóródom szét,
ahogy felkap
a lelkem ablaktábláin
áthatoló magányosság.
Átnézek magamon.
akár egy rossz tükörkép
szilánkos cserepei közt,
meglátom, ki mögöttem áll,
...az is én vagyok...nem őrült,
csak lelki-tudathasadásos.
Kevés vagyok tudom.
mert lélekből apró jutott nekem
fájó stigma,
nehéz kereszt lehet
a szerelmem...
bocsáss meg.
De megsimítom lágy arcvonásod.
és vászonlepedőmre
rajzolom
vágyott alakodból
körém fonódó
látomásom...
Moha
Néha csak állunk,
VálaszTörlésaz érzés kapuja előtt,
és tartózkodunk attól,
hogy át is lépjünk rajta,
mert a józan ész mindig
sokkal megfontoltabb,
mint bolondos szívünk,
mely álmunkat
uralja
Drága Moha!
A szeretni-tudást senki nem tanítja, mindenki úgy szeret ahogy a szíve súgja, van aki csendben
könnyét visszafojtva, van aki merészen, mint ki
a világot uralja...
Gyönyörű gondolataid, mindig mély benyomással hatnak rám.
Szeretettel ölellek
Magdi
Drága Moha,
VálaszTörléstökéletes tükörkép vagy, talán csak egy picit szebbet mutatsz a valóságnál...
Érzéseid hatalmasságában olvad szét minden fájó gondolat, s ez az, amiért soha nem lehetsz ahhoz kevés, hogy a meghasadt-lélektudatot keresztedről levedd, s hótiszta lelkeddel kisimítsd.
Szeretettel,
Z.
Drága Magdikám,
VálaszTörlésA szeretni tudásunk mindig saját bilincsünk és nyitott ketrecajtónk egyben, szeretni mindig annyi, mint kötődni valakihez és mindig az a vágy, hogy mégis szabadérzetet hagyjunk neki...
ha bizonyosság simul el bennünk, akkor tudni fogjuk, hogy csendes szószövedékeken járjunk, vagy csörömpölő gondolatokkal rohanjunk mindenek elébe.
Köszönöm a mindig ölelő lelkedet.
Szeretettel
Moha
Zohar Drága,
VálaszTörlésa tükörkép mindig az igazat mutatja, mindig és mindig rávilágít arra, amit talán mi magunk is elrejtünk magunkból...mert sokszor elbújunk mások tekintete elől, de csak mert a sajátunkat sem bírjuk elviselni, mert rá kéne jönnünk, hogy az örök maguktól félelem mögött, szerethetőek vagyunk...
Bár olyan hótiszta lelkem lehetne, mint amilyennek éreztetni szeretnéd velem a szógyengédségeiden át, de én csak egy csetlőn szerető lélek vagyok, aki annyira szeretné legmélyebb valóját átadni és folyvást attól fél, hogy ezt oly esetlenséggel teszi, ami eltakarja mindennek szépét...
Ölellek szeretettel
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésTudom mit érzel. Egy kifogyhatatlan fényű léleklámpás vagy, aki megvilágítja azt az ösvényt, amiről nem szabad letérnünk, ha az életet akarjuk élni. Milyen szép a fényben járni, és köszönöm, ha a törött tükör apró szilánkját talpamon elvihetem. Nem fáj, viszont örök nyomot hagy bennem, és én is nyomot hagyok, ha itt járok lélekházad ablaka alatt.
Látom, hogyan öltözteted díszbe lelkedet, egy kicsit nekem is.
Köszönöm, ölellek érte: Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörlésa hasonlelkek bolyongása olyan, akár a valódi útkeresés, a megbúvó erdei mélyekben, elrejtve álldogál a lélekkisház, és ablakán át csupán annyi fény szűrődik át, hogy az ajtóig futó ösvényt megvilágítsa...odabent már az érkező fénye járja át a lak mélységeit...a kisházat mindig a rátaláló melengeti át...mindennek hálás visszatükrözője vagyok csupán, mert aki az Életet keresi, az magával is hordja ennek erejét, és lábnyomain szórja szét, amerre jár. Hogy ezt lakomban hinted szét, megköszönöm Neked.
Szeretettel, ennek az őszi napnak minden szépét megvilágítva, ölellek: Moha