Nem tudok átnézni rajtad, sem
lesütni szemem, ha nézlek, bár
kikutathatnám eleven bensőd, úgy
átvilágítanálak, csak lehetnék
utolsó lézerfényed, örök tanúja
benned a kéjnek, mikor minden
apró ered lüktet, s viszi a vért
vénáknak rendszerén, látnám csak
benned szívkamrák üregén lelked
ablakát, szerelmet szitálnék rá, hogy
idegen kutatók elől rejtsem.
Csak én lássam tested, csak én
lássam, milyen szép, csak én égjek
feletted, ha tűz emészt. Mielőtt
szürkére hamvadok, törvényed
ellen harcolok… Nem tudok átnézni
rajtad. Ellobbanok.
Paszternák Éva
szeretem a blogodat, még sokat jövök,
VálaszTörléshttp://szerelmeim.blogspot.com/
Drága "én"!
VálaszTörlésmindig szeretettel várlak majd...köszönöm.
Szép álmokat!
Moha
Gyönyörű!
VálaszTörlés"ellobbanok" Csodálatos lezárás.
Drága "Névtelen",
VálaszTörlésez az írás olyan, akár az igazgyöngy porcelánvarázsa, a lélek legmélyén születik, egyre inkább növekszik az érzelmek szépétől, végül megmutatja magát azoknak, akik gyönyörködve zárják pillantásaik alá fényességét.
Szép álmokat kívánok!
Moha