Lüktetésem leszálló ágára fut.
Ígérted, hogy nem ígérsz újra többet,
idegen át nyíló lidérces kaput,
bús vigaszt, igád alá hajtó csöndet.
Tétlenségébe sápadt a teremtés.
Hagytad és a véletlennek sorsa lett.
Bánat viharába szakadt halk sejtés
égette fel ütőered: vágy és tett,
melyen át bolygód közepébe estem,
s kívántam az enyhet adó kötelet
mi visszahúz vagy felfüggeszti testem,
ha már érzésem lelkedre festetett
s mégsem találna rá most vigaszt a szó,
mely mindenre hat s mégsem mindenható.
Szinay Balázs
Itt vagyok, drága Moha!
VálaszTörlésOlvasom, és mélyítem a szépség szavait. Csodálom a leírt szavak sokszínűségét, azt ahogyan egy hangra születnek a versek, és mégis mind más és más. Áhítatot tartasz velük a szerelem oltára előtt.
Ölellek ezért megnyugtató, kellemes puhaságért amit kaphatok itt : Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörléshihetetlen, hogy egy érzelem mennyi színpalettán képes megelevenülni, ahány lélekben fellobban ez a parázs, olyannyi lángnyelvként írja fel az égbe mélységes gondolatait...ezeknek az elpihent maradványai a csillagszeplők éjjel, amik minden vágyakozó lelket betakarnak békéjükkel...
Én csupán főhajtó olvasója és magába fogadója vagyok a csillaggyújtóknak és örülök, ha megnyugtató békére találsz a Takaróban.
Ölellek:
Moha
Drága Moha!
VálaszTörlésMeglátni másban a szép gondolatok születését, jelen lenni abban a szent gondolatban csodálatos érzés, és hála érte minden tanítónak, aki ezeket nem rejti véka alá, hanem fényló lámpásként vezetésünkre felemeli beavatva lelke titkába.
Ölellek: Éva/szaffy
Drága Éva,
VálaszTörlésha éreztetni tudnám Takaróm mélyéből, hogy milyen mélységes a csodálat bennem, mikor az olyan illékony szépséget, mint amilyen a szerelem is, megénekelni látok. Minden dalnok, aki lényünket felépítő érzelmeinkről képes kottát rajzolni, igaz érték.
Ölellek: Moha