Kassák Lajos: A boldogság illúziója

Virágot tűzött a keblére, sárga margarétát
amit a kerítés pereméről szakított
s egy eltévedt kislányhoz hasonlított ekkor
olyan kicsi volt, hogy elbújhatott ruháiban.

Mikor köszöntöttem, úgy ment el előttem
mint örök idegen, a hegynek fölfelé
s később a kék égitóban láttam fürdeni árnyát.

Itt volt s csak azt éreztem, hogy elment
óh, menj csak, menj a távolság visszahoz énhozzám
s addig is szépeket álmodom felőled.

Kassák Lajos