2012. január 4., szerda

 

szilánkjaira tört csendemen
pattant szét
lelkem ezernyi
üveggömbje,
melyekbe
elrejtettem
egy-egy
leheleted,
mikor
hozzám hajolva,
megtanultál
engem...

Moha
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

2 megjegyzés:

  1. Magdi2012. január 4. 23:18

    Tudod drága Moha, sokszor van úgy, hogy az ember feladja azt a hitét és reményét, hogy talál még szépet a világ szennye között.
    Aztán ide jön a blogodba, olvas és megtelik a lelke szeretettel és gyönyörűséggel.
    Már másképpen értékeli eddigi elvét és hiszi, hogy a jó minden esetben felülmúlja a gonoszt.
    Köszönöm szép lelked és gyönyörű gondolataid.
    Köszönöm, hogy barátomnak tudhatlak
    Szeretettel ölellek
    Magdi

    VálaszTörlés
  2. Moha2012. január 6. 17:41

    Drága Magdi,
    a blogom, akár egy tükör, visszaveri azok lélekfényét, akik lelkük kedves szeretetével belépnek, és otthon érzik magukat, mint Te is...sose feledd, a Gonosz csupán átmeneti győzelmek erejét birtokolhatja, mindig lesz egy Jólángocska, egy apró kis fény, ahol melegedhetünk.
    Köszönöm a barátságodat, és örök ölelő szavaidat.
    Szeretettel gondolok Rád mindig!
    Ölellek.
    Moha

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)