2012. június 16., szombat



...tudod, szeretek a tükröd lenni, szeretem, ha csak a Te képmásod van bennem, mélyen feltárva hagyni mindazt, ami vagy...látni a reszketésed, amivel félelmesen nézel rám, mert azt gondolod, a hibaszeplőket fürkészem...látni Téged, a valóságodat, és megszelídítve visszamutatni Neked, amit Te nem is látsz...de én igen.

Mert mik is a „hibák”...?...bizonyosságok afelől, hogy Ember vagy...tudni, hogy érzelmek vezetik a mozdulataid, ameddig hozzám találsz, és azontúl...bizonyosság, hogy az érzelmek millió gondolatgyermeket szülnek és azok mindig törődést igényelnek, és választást, hogy ne tartsd meg mindet, engedd el az ártót és öleld meg, a Sorsajándékokat...nincsenek „hibák”, csak félelmek az elvárásoktól...de az én egyetlen elvárásom Te vagy, Önmagadként...
...a „hibáid” a legszebb takarói féltett Lélekviskómnak...

Moha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése