2012. június 16., szombat




 

tenyeremet számra tapasztva
suttogom el a neved

és ujjaim közt elcsurranó
betűidet
szívemre simítom

csendben várlak...

morzsolva a perceket,
amelyek
elválasztják
hozzád simuló
képzeletem
nélküled-félelmeit


Moha

2 megjegyzés:

  1. ...vártalak. akartam, hogy hozd el, azt az ismeretlenül ismerős érzést, ami összeköti utunk porát, léleklábnyomaink közeledését.
    hogy miért nem tudtam felhőket járni Veled?
    keresem a választ.
    nem akarom gondolataim körédfonódását, nem akarom szempilláimon bőröd csillogását, nem akarom...de nem tehetek másképp...csak úgy, mint akkor, amikor vártalak...

    VálaszTörlés
  2. Drága Lélek,
    elmorzsolódnak a távolság göröngyei...felfoszlanak messziről szűkülő közelségek...erőszakolható a test, mit ne tegyen, merre ne járjon soha...de a lélek elzárhatatlan...szárnyát törhetem a rágondolatoknak, de az nem a valóság lesz...

    VálaszTörlés