A város körül hegyek vannak. Hegyek és erdők. Az erdőkben őzek. Sok erdő és sok őz. Az őz állat. Gondolják meg, uraim: az őz nem öl. Nem gyárt tankokat és maró gázt, nem vonul fel rohamsisakban. Csak meg kell nézni egy filmhíradót, s utána öt percig gondolkodni. Az ember mindjárt belátja akkor: mennyire nem dísz és öröm embernek lenni. Az őz nem is tárgyal. Csak áll a pagony szélén és néz. Sokszor láttam így állni, augusztusban, felemelt fejjel, hátracsapott fülekkel; nagy szeme rám meredt, csodálkozott, és én zavartan dugdostam a puskát. Szerettem volna letagadni, megmagyarázni neki, mentegetőzni. De az őzbak nem volt kíváncsi hitvány hazugságaimra. Bement az erdőbe, ahol nem érez emberszagot.

Aszlányi Károly