Ekkor már tudta, hogy nem csak egyféleképpen tud összetörni egy szív. Néha
az élet súlya, a felelősség, a születése folytán kapott feladat és a sok teher
is elég ahhoz, hogy úgy agyonnyomja, hogy levegőt se kapjon. Még akkor sem, ha
a tüdejének semmi baja. Néha pedig a sors kegyetlensége a felelős érte, amely
messzire sodorta attól az úttól, ahol úgy gondolta, hogy majd megállapodik.
Néha csupán a kor, a fiatalsággal szemben. Vagy a betegség az egészséggel szemben. De attól is
lehet, hogy csak belenézel a szerelmed szemébe, és a hála, amelyet érzel,
amiért ott van veled, oly hatalmas, hogy a szíved túlcsordul... hiszen
megmutattad a legbelső énedet, és ő nem menekült el, nem fordított hátat;
elfogadott és szeretett, melletted volt örömben és bajban... vagy mindkettőben
egyszerre.
J. R. Ward
Csodás ösvényeden járva, nekem most ezek a gondolatok hullottak a lábam elé. Felszedegetem őket, megízlelem, nem mérgezőek. Ellenkezőleg. Gyógyszerként hatnak rám.
VálaszTörlésKöszönöm.
Drága Névtelen Lélek,
VálaszTörlésolykor a gyógyszer mérgez leginkább, az igaz szó mar leginkább, de javulást is csak ezek után hord elénk a Sors keze, apránként, gyöngyszemenként, és lehajolva értük, addig fűzzük őket szívünk-lelkünk köré, meg újra egészét érezzük dobbanni bennünk...valahogy...másként.
szeretettel