kellene egy mesebeli cserépkorsó, 

amolyan feneketlen,

hogy lelkem ki nem mondhatóságának

végtelen gyöngyeit nyomtalanul nyelje el

és legyen mélysötét,

hogy megbújhassanak a féltett vágyak,

és redőkbe ágyazott bűnhődései ember-létemnek

legyen rugalmatlan,

hogy mikor ujjaim szorításából

porba hullik,

ezernyi darabkája,

sóhajom megszámlálhatatlan hangjain verődjön

az elmúlhatatlanság falainak,

melyek bennem visszhangozzák

közel-távolodó lépteidet...

Moha