Természetesen félek szeretni Téged, ha nem így volna, mit érne egyetlen szívdobbanás is, ami tapogatva keresi az utolsó gyufaszálat, melynek ellobbanásában még Téged akar látni...természetes, ahogy folyvást belém mélyesztik tejfogaikat a kételyek, és természetes, hogy az érzelmekre nem keresek matematikai képleteket, vagy kémiai lélekvegyületeim reakció-magyarázatait...természetes, ahogy az őszbe forduló fák ágain vérvörös szívnek látom az izzószínben csüngő leveleket...mert ősszel a legtermészetesebb minden, ahogy levetkezi (el)takaró lombját, pőrén hagyva igaz érzéseit a világ...ősz van bennem.

Moha