Rohantam az aranysárga kalászok sorain, ujjaim közt a szellő játszadozott, hajamba a nap illata surrant. Lehajoltam a megbújó piros virághoz, és ruhám redőjébe tűzve, pajkos társamul választottam. A távolból morajló városi élet bukdácsolt a láthatár mögött, de itt szélesebbre tárta karját a megélt valóság, és egyre tovább szökkent talpam alatt a múlton átforduló mai pillanat. Szám szélén a szépre csodálkozás apró koboldja ült, ahogy az ég fodor-kék színébe merülve pörögtem át elbicsakló vétkek és tévedések apró fűcsomóin. Dombon legurulós kacaj-visszhangok között felütöttem hónom alatt szorongatott megviselt könyvem lapjait, és megbékélten simítottam át a kemény fedlapú oldalt, rajta elmosódott betűkkel a cím: Sorsom...

Moha