Bíbor Kata: Szívmosoly

 

Nem hallgatlak ki magamból

a csendem halk dallamba fon

hagyom a hárfák pengetését

kedvedre játssz a húrokon.

Parfümös üvegcsébe rejtett

illatokat szórsz szét bennem

nem várok tovább, hirtelen

öntsd magad rám, én engedem.

Rezdüléseid belém bújnak

arcod  a levegőm – lételem

részemmé úgy válik részed

szemcséimmel magamba lélegzem.

Hámozlak, cikkelyekre szedlek

érzem, kezed bőrömre szalad

s a pőre, levetkőzött tudatom

mindenestül magába fogad.

 Bíbor Kata