Létezik
a tisztás, a gyógyuló lélek-sebhelyek vidéke. A hely, amit csak akkor érhetsz
el, ha karcolásaid cserző vércseppjeinek mentén haladsz...ott leled meg, ahol az
összecsapódó lombok felsértik a homlokod, ahol csapásod mentén akadályozó
sziklaperemek hasítják fel kapaszkodó tenyered vonalait...arra van, ahol a
legsötétebb, és legfájóbb tapasztalatok vakítják el szemed világát, és
botladozó, kiszolgáltatott apró élőlénnyé zsugorítanak kimondott és kimondatlan
szavak...a kísértések viharos szeleinek kereszteződése mutat irányt felé, ahol a
látszólagos és valóságos értékek összekeveredő nyelve szól hozzád. S e „bábeli-zűrzavarban”
meghallod, ahogy érted nyílik egy levendulaszín-virág...ott, ahová indultál.Moha
Tudom. Közeledem a tisztás felé.
VálaszTörlésLassan haladok ugyan, mert minden lépésemet meg kell fontolnom, de csak a levendulák miatt. Nem tiporhatom őket le.
Kedves Névtelen Lélek!
VálaszTörlésSoha nem kell gondolkodni a lépéseken, mert a lélek vezeti a lábnyomokat, és a benső tisztaság juttat minket egyre közelebb és közelebb ahhoz a tisztáshoz, ahol fellélegzünk, és kitárjuk karunkat önmagunk felé (is)...
szeretettel
Moha
Itt van a tisztás
VálaszTörlésÉrted nyílik a virág
Egyedül Érted!
Gyönyörű gondolatok Dága Moha!
Baráti szeretettel ölellek!
Miki