2013. február 3., vasárnap

...hiányzik a tükrömből az arcod.
(...)
Nehéz csönd nyomja szívemet.

Nagy István Attila

2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű gondolat. Hm... hányszor, de hányszor kaszabol szét bennünket ez a hiány...

    Ölellek
    Liliom

    VálaszTörlés
  2. Ez a pár sor mélyen megérintette bennem ismét, hogy egy számomra nagyon fontos ember hiányzik,egy pipacs-szín, mikor halványba hajlóak a napok, egy lótusz-fény, aminek a közelsége lélekmelengető, egy gyöngyvirág-csilingelő mosoly, mely száz mosolyt szült, egy levendula-érzetű megnyugvás, egy hóvirág-kedves lét...mert "lehetek én is az az egy"...vagy egy bájos érzetű tralalala...

    Kedves tőled, Liliom, hogy olvastad a blogot,és megosztottad, amit Nagy István Attila olvasása megfogalmazott benned.

    szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés