Lelkem szinte ujjongott örömében, amikor láttam a frissen szétszólt, gyönyörűséges szószirmaidat... én pedig mohón felszedegettem őket, mint aki retteg attól, hogy nem jut több lélektáplálék, hogy ez az utolsó morzsa volt.
Köszönöm, hogy újra itt vagy, hisz jöttöddel sokunk hite is visszatért.
Drága Liliom, meghatnak a szavak, melyeket nekem ajándékoztál és meghat a képzeletben megrajzolt kép, ahogy morzsáimat lélekkötényed zsebébe rejted, köszönöm szómelegedet és gondolataidat....
Drága Moha! Oly rég, és oly sokáig vártam Rád, míg visszajöttél, de itt vagy, újra, közöttünk:))) Még a Fullextrán is kerestelek, s ott elértelek, az ott lévő versed elvittem blogomra engedelmeddel. Ezt a mostani gondolatod is elkérem Tőled, nem hagyhatom csak itt!!! Remélem veünk maradsz! :)))
Némaságod aggódást szült, az aggódás bánatot, a bánat szerelméül fájdalmakat választott. Sok csend született a frigyből, nőttek s óriások lettek, eltakarták arcod, nyomod, s ki követett elfeledted.
Drága Miki, nem találok szavakat a kedvességedre, talán nem is keresgélem inkább, csak befogadom köszöntésedet. Vidd csak, ami tetszik, megtisztelsz vele és hűséges látogatásoddal is. Még nem tudom, maradok-e, egyelőre itt vagyok... Köszönöm. Szeretettel: Moha
Kedves Névtelen, van úgy, amikor egy lélek úgy érzi csak a csend töltheti be mindazt, amire szüksége van, olykor konok ellenség, máskor pedig hű barát, folyvást mellettünk jön némán, és eltakar, ha kérjük, majd odébb áll.... Bocsásd meg, kérlek, ha szomorúságot okoztam távollétemmel. Köszönöm, hogy ránéztél egy/a régi Takaróra. Szeretettel.
csendpernyékkel
festem 
Lelkem szinte ujjongott örömében, amikor láttam a frissen szétszólt, gyönyörűséges szószirmaidat... én pedig mohón felszedegettem őket, mint aki retteg attól, hogy nem jut több lélektáplálék, hogy ez az utolsó morzsa volt.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy újra itt vagy, hisz jöttöddel sokunk hite is visszatért.
Ölellek!
Drága Liliom, meghatnak a szavak, melyeket nekem ajándékoztál és meghat a képzeletben megrajzolt kép, ahogy morzsáimat lélekkötényed zsebébe rejted, köszönöm szómelegedet és gondolataidat....
VálaszTörlésölellek...
Drága Moha! Oly rég, és oly sokáig vártam Rád, míg visszajöttél, de itt vagy, újra, közöttünk:))) Még a Fullextrán is kerestelek, s ott elértelek, az ott lévő versed elvittem blogomra engedelmeddel. Ezt a mostani gondolatod is elkérem Tőled, nem hagyhatom csak itt!!! Remélem veünk maradsz! :)))
VálaszTörlésNémaságod aggódást szült,
VálaszTörlésaz aggódás bánatot,
a bánat szerelméül
fájdalmakat választott.
Sok csend született a frigyből,
nőttek s óriások lettek,
eltakarták arcod, nyomod,
s ki követett elfeledted.
( de nagyon örülök, hogy visszatértél)
Drága Miki,
VálaszTörlésnem találok szavakat a kedvességedre, talán nem is keresgélem inkább, csak befogadom köszöntésedet. Vidd csak, ami tetszik, megtisztelsz vele és hűséges látogatásoddal is. Még nem tudom, maradok-e, egyelőre itt vagyok...
Köszönöm. Szeretettel: Moha
Kedves Névtelen,
VálaszTörlésvan úgy, amikor egy lélek úgy érzi csak a csend töltheti be mindazt, amire szüksége van, olykor konok ellenség, máskor pedig hű barát, folyvást mellettünk jön némán, és eltakar, ha kérjük, majd odébb áll....
Bocsásd meg, kérlek, ha szomorúságot okoztam távollétemmel.
Köszönöm, hogy ránéztél egy/a régi Takaróra.
Szeretettel.
Ha az öröm teljes, a haragnak hely nem marad. Jövök, melegszem amíg hagyod...
VálaszTörlés:)