kivájtam az idő szívét,

és még dobogott tenyeremben,

amikor fellázadt minden,

amit elzártnak hittem...

...

elszabadultak a leláncolt emlékek,

összefércelve a szakadó napnyugtát,

s elűzve a közeledő éj

kopottas ruhájú pásztorát,

aki összeterelve minden

titkolt sóhajomat,

zárt lélekkarámomon

dörömbölve várta

a bejutást...

Moha