Hm, milyen igaz! Azt hiszem, az életünk többnyire az otthonkeresésről szól, arról a biztonságról, amit egykoron a szüleink teremtettek meg. Olykor ezért is szörnyű felnőni, mert szembe kell nézni a külvilággal és önmagunkkal, a képességeinkkel, viszont a teremtőerő úgy gondolom mindenkiben ott rejlik, csak türelem és akarat kérdése.
Teljesen igaz a gondolatsorod, kedves Zsu, de felnőni nem szörnyű, a buktatók szörnyűek lehetnek, de maga a felnőtt-lét magában hordozza az örök gyermeket bennünk, felnőtté válva nem szűnik meg bennünk a gyerekkor, amit hordozunk. A feladatok szörnyű képet mutathatnak, de ameddig szeretet kapcsol bennünket hozzánk közel állóhoz, addig mindig híd ékelődik a leküzdhetetlen és a lehetőségek közé, remélem...
Hm, milyen igaz! Azt hiszem, az életünk többnyire az otthonkeresésről szól, arról a biztonságról, amit egykoron a szüleink teremtettek meg. Olykor ezért is szörnyű felnőni, mert szembe kell nézni a külvilággal és önmagunkkal, a képességeinkkel, viszont a teremtőerő úgy gondolom mindenkiben ott rejlik, csak türelem és akarat kérdése.
VálaszTörlésTeljesen igaz a gondolatsorod, kedves Zsu, de felnőni nem szörnyű, a buktatók szörnyűek lehetnek, de maga a felnőtt-lét magában hordozza az örök gyermeket bennünk, felnőtté válva nem szűnik meg bennünk a gyerekkor, amit hordozunk. A feladatok szörnyű képet mutathatnak, de ameddig szeretet kapcsol bennünket hozzánk közel állóhoz, addig mindig híd ékelődik a leküzdhetetlen és a lehetőségek közé, remélem...
VálaszTörlés