találkoztunk, mikor nem voltál ott...ahol rólad mesélt az üszkösödő délután, és pocsolya őrizte képmásod, ahogy átlépted menekülő pillantást vetve le rá...tudom, ki vagy, hisz borostyánként kúszik feléd minden, ami engem formál...és ujjaid közül szököm tova a holdfénnyel, vágyak izzó pernyéin át...

Moha