Honeybeast - Egyedül (dalszöveg)

 

Olyan bonyolult vagyok és olyan mély,

Csak én vagyok nekem a nagy regény,

És csúszok bele a sok hiányba,

De mehetek bármely irányba.

És nem horkol velem százöt kiló

(De leszólít folyton minden tahó)

Ha sírok az esőben titokban,

Még olyanom sincs, akivel megosszam.

Csak azért vagyok, hogy nekem legyen jó,

És az boldogít, ami nekem való,

Tangózhatok a tilosban,

És nem érdekel, hogy mindenki szembe rohan.

Olyan jó…

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam.

Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal.

Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal .

Egyedül...
Van némi gondom az evéssel,

Zabálok vagy beérem kevéssel,

És nézd milyen szépen lefogytam,

Csak néha nyüszítek a sarokban.

Ha öreg leszek meglesz mindenem,

De nem fogja meg a ráncos kezem,

Van iPhone-om meg trendi iPhone-tokom,

De nem lesz unokapuszi a májfoltokon.

És nem érdekel, hogy nekem legyen jó,

És nem boldogít, ami nekem való,

És nem szambázom a tilosban,

És nincs mellettem senki, és nincs aki szembe rohan.

Nem is jó...

Egyedül - egyedül élek a világban, erre vágytam,

Egyedül - én nem bajlódok a babákkal meg a családdal,

Egyedül - illetve hárman a magánnyal meg a kutyámmal,

Egyedül - én nem bízom meg többé másban, meg a csodában.