2015. február 20., péntek

csukott szemmel járok...eleinte csetlőn botladoztam a holnapok határán, mert nem akartam látni, ahogy nem vagy mellettem. Mára megtanultam magamba fordult tekintettel élni, mert odabent örökké megmaradsz nekem és ott el(ő)jöhetsz újra...meg újra (...ha már elviselhetetlen...)

Moha

1 megjegyzés:

  1. Kedves Moha!

    Istenem, de gyönyörűen fájdalmas gondolatok!

    Engedelmeddel elviszem blogomra!!!

    Baráti szeretettel ölellek.Miki

    VálaszTörlés