Tetten értelek, ahogy átosontál nyitott ajtóimon, benyitottál a rejtett szobák hitehagyott magányába...láttam szemedben az ellobbanó idők visszaemlékezését, majd elrohanó árnyadtól elaludtak termem lélekgyertyái...a nap első sugarai megkövesítették bennem éjjeli látogatásod izzó nyomait. Csak így lehettél mindörökké enyém.

Moha